Hévízi gyógyiszap és hatása

A hévízi gyógyiszap átmenet a tőzegek és a vulkanikus forrásiszapok között, tehát un. kevert iszap. Az iszap 80 % szervetlen és 20 % szerves anyagot tartalmaz. Az ásványi alkotórészek közt a mész van túlsúlyban, mert a szárazanyag 60 %-át adja. A mészkő mellett kvarc, földpát, csillám és amfiból ismerhető fel. Ezeknek az apró, hegyes kristályú elemeknek jelentős szerepük van a bőrfelület ingerlésében. A kémiai vizsgálat az iszapból a szervetlen anyagok közül a kalcium, nátrium, magnézium, szilícium, vas, alumínium és titán szulfát, hidrogén-karbonát, klorid és jódod vegyületeit mutatta ki. A víz alatt elkorhadt növényi anyagok maradékai a forrásvíz által fellazított tőzegréteg szerves részeit jelentik, s bennük a kovamoszatok vázai, kagylóhéj-törmelékei növelik a bőrt ingerlő fizikai gyógyhatást. Az iszapban levő rádiumsók és redukált kénvegyületek a gyógytényezők különleges értékei. A hévízi gyógyiszap rádiumos hatása a fájdalomcsillapító sugárzásával a szervezet mélyére hatva elősegíti és növeli az anyagcserét, élénkíti a mirigyműködését, megnyugtatja az idegrendszert és a sejtműködést a gyógyulás irányába befolyásolja. A hévízi lápos iszap radontartalma az ország minden iszapja közül a legnagyobb.